6. fejezet

Brittany

 - Tényleg? Rám küldte Jason-t? - hitetlenkedtem.
 - Na és te honnan ismered ezt a Jason-t? - kérdezte Jared, hogy visszavágjon.
 - Egyszer segített rajtam. Ennyi - próbáltam közömbös maradni, de Jared valószínűleg átlátott rajtam.
 - Szerintem ezt a levelet meg kellene néznetek - szólalt meg Adam.

,,Figyeljetek! A feladatotok kideríteni, hogy az ellenségnek mekkora a hadserege. Amint megtudtátok azonnal küldjetek egy levelet. Sok sikert!"

Ennyi állt a levélben.
 - Mi ez? Hihetünk neki úgy, hogy nem is tudjuk kicsoda? - kérdeztem a többieket.
 - Nem tudom, a szekrényemben találtam - válaszolta Adam.
 - Hát szerintem tegyünk eleget ennek, nem veszthetünk vele - tanácsolta Jared, majd feloszlottunk. Egyből elkezdtem Jason-t keresni, hogy megpróbáljak belőle valamit kihúzni, de sehol sem találtam. Végül ráleltem a suli mögött.
 - Szia! - köszöntem neki.
 - Szia!-mondta ő is, de nem volt valami vidám.
 - Mi a baj? - kérdeztem, próbáltam kicsit kedveskedni mielőtt rákérdezek.
 - Semmi. Most pedig hagyj békén! - ezzel hátat fordított én pedig szomorúan elmentem.

Jason

A suli mögött bújtam el. Nem igazán akartam összefutni Lilith-tel. Rohadtul féltem tőle. Amit mond, azok nem csak üres szavak, hanem tényleg le is vágja az ujjaimat és én azért ragaszkodom hozzájuk.
 Brittany jött oda hozzám, de én gyáván elmenekültem. Nagyon szívesen beszéltem volna vele és biztos, hogy majd fogok is, csak néhány napig nem igazán akarom magamra haragítani Lilith-et.
 Az iskola mögül, a legközelebbi parkhoz mentem és ott leültem egy padra. Hármunk közül egyedül nekem volt családom. Lilith nem is igényelte, Ashley-nek meg már minden hozzátartozója meghalt. Bezzeg nekem ott volt az egész pereputty. Felmenőim közül apám uralkodik a népem felett, de az ereje egyre gyengül. Amint teljesen elveszíti (ami már csak hetek kérdése) nekem kell átvennem az irányítást. Gondolom, már nagyban feleség után kutatnak.
 Régebben az volt az elképzelésük, hogy majd Lilith-tel adnak össze. A terv akkor fuccsolt be, amikor ezt Lilith megtudta. A küldötteket, akik vitték a hírt többet már nem tértek haza. Ezek után berontott a palotába és üvöltözni kezdett apámmal, hogy ezt mégis hogy gondolta. Azóta retteg az egész népem Lilith-től. Nem mintha egyébként is egy bátor népség lennénk.
 Aztán a feladat jutott az eszembe. Vajon miért küldtek minket ide? Mi okuk volt ennyi nagy hatalmú lényt egy rakásra hurcibálni? Háborút akarnak? Mert ebből előbb utóbb az lesz... És mi meg is nyernénk. Feltehetőleg. Bízom Lilith hatalmában, de nem tudhatjuk mi van az ellenség tarsolyában.
 Ha itt harcra kerül a sor, akkor rengetegen fognak meghalni. Ártatlanok vagy éppen katonák.
 Aztán Brittany-ra gondoltam. Vajon ő, hogy bírná a csatát, ha már az is nehezére esett, hogy ne sírja el magát azon, hogy elesett a betonon?
 De természetesen nem kell egyből a legrosszabbra gondolni.
 A nap szépen lassan eltelt én pedig visszamentem a koleszba és hasonlóan nyomasztó gondolatok között tértem nyugovóra.